hallgass minket! tilos rádió fm 90.3 kéthetente csütörtökön este 20-22 között
KIK VAGYUNK?
A Schrödinger macskája ismeretterjesztő, észosztó műsor volt a Tilos Rádión. Blogunkban az ismeretterjesztésen kívül politikáról, közéletről, kultúráról igyekeztünk megmondani a frankót.
Nekik van merszük intoleranciával vádolni bárkit is?! Nekik, akik falaztak a Soros-féle Tilos Rádiónak, amikor az az „Irtsuk ki az összes keresztényt!” jelmondatot üvöltötte be a békés Karácsonyba! Õk, akik egy lepusztult patkányember rapzenéjét "humorosként" mentegették, amikor az jégcsákányos és kiheréléses lemészárlásra szólított fel névvel megnevezett jobboldali újságírók és politikusok ellen? Õk, akik inkább ennének svábbogarat, mint neveznék apartheidnek azt, amit a csecsemőgyilkos Izraelük kormánya és hadserege hajt végre a megszállt Palesztina területén?
sickratman bár nem kért meg, de azért ebben vérzivataros időben közzéteszem, ez olyan hagyományféleség, vagymiaz. tehát:
Híveim! Tóth nevű embertársaim! Tóthjaim! Nevetek a 3. leggyakoribb magyarországi név. Tóth pedig egyenlő tirpák! Érzem, tapintom szinte, hogy meg kell magyaráznom. A tirpák szó küszködőt jelent, küzdő, munkálkodó tóthot, olyasvalakit, aki körmeszakadtáig birkózik az élettel a boldogulásáért. Szinte harmada az országnak! Tóth nevű nemzetem! Emeld fel fejed! Jó, ne nézz a Napba. Ne akard az ország harmadát, mint jogodban állna. De kérd Szabolcs-Szatmár-Bereget. Követeld ha szükséges. Vedd el! Tedd magadévá. Vedd észre, vegyétek végre észre, hogy ti innen ki vagytok közösítve. Hogy ti itten egyszerű jelzők vagytok. A tufaság szinonimái. A hülye tirpákok. Sötét Szabolcs. Feketevonat. Annyira tirpák vagy, bazmeg! Egy akkora tirpák! Mér? Ők kicsodák? Ők a magyarok? Magyarok. Há, magyarok. Magyar anyanyelvűek. Acsargó korcsok.
Ébredj, tirpák, eljött a te időd! Az államalapítás ideje elérkezett! Kölcseink szavával egyenként mindőtöknek mondva: "TÉGY!" Tirpák Ébredj Győzelemre!
Célom: kivívni Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (csatolván a romániai rész) tökéletes és tartós függetlenségét, kivívni elszakadását a jelenleg Románia illetve Magyarország nevek alatt ismert államalakulatoktól. Kivívni fegyverrel, vagy fegyver nélkül. De mielőtt még bárki felháborodna: nem szándékozzuk mindenáron a fegyverek erejével nyomatékosítani igazunkat, de ha kényszerítenek rá, ha nem elegendő a népakarat spontán és egyértelmű megnyilatkozása… Hangsúlyoznám: mi nem akarunk vért. De ha nem kapjuk meg, amit kérünk, akkor Magyarország háborút fog okozni viselkedésével, amiért a teljes felelősség őt fogja terhelni.
Parlamentben ülő testvéreink! Tóth Andrások, Tóth Ferenc, Tóth Gábor, Tóth Gyula, Tóth Imre, Tóth Istvánok, Tóth József, Tóth Károly, Tóth Sándor! A név bélyege rajtatok. Irgalmatlan súlyos küldetés terhe, amit viseltek. Ez a küldetés pedig a tóth nemzet ügye. A tirpák haza ügye. Tóth testvér! Képviseld ügyünket az egyelőre még közös parlamentben! Békés megyei testvéreink! 1753 óta várunk rátok, várjuk, hogy utánunk jertek. És ország Tóthjai is, mind! Jertek megyénkbe, s vegyétek függetlenségi harcunk! Képezzetek magatoknak olyan élménytartalékot, és képezzétek az emlékek egy olyan kincsestárát, mely soha nem fogy el és ki. Légy a nagy idők tanúja. Légy a nagy idők kovásza. És kovácsa. Eleget tűrtünk, eleget szenvedtünk! Független Tóthországot, független Tirpákiát!
Kedves látogatók, régi és új olvasók, Goldenblog-kárvallottak!
Ez csak egy játék, kicsit savanyú, kicsit szagos, de legalább olyan igazi magyar. Nem tréfa és nem is téved, aki ide ellátogat, ez a blog nem működik, mégis a statgép adatai alapján nagyon sokan érkeznek erre a felületre, ezért én kérek elnézést. Igazuk van azoknak, akik bundát kiabálnak, magam is úgy érzem, büdös disznósajt került az asztalra, ahol inkább valami korrekt menüt kellene a séfnek összeállítania.
Én kérek elnézést, ha már a tisztel ítészek ezt nem tették meg, és biztosíthatok mindenkit, a Schrödinger macskája nem igényelt biztos helyet ezen a pompás százas listán, és ügyesen akkor járt volna el a zsűri, ha indított volna Megszűnt blogok kategóriáját, amiben szívesen részt vettünk volna. Így marad a sajnálkozás részünkről, de biztos elkerülte a szakemberek figyelmét, hogy folyó év május 16-án magam húztam le a rolót mind a blogban, mind a Tilos Rádióban. A rádióműsor azóta megszűnt, itt, a neten volt még a macskának néhány rángása, hiába a net már csak ilyen, de jól látható, hogy a rolót követően valójában reklámokat olvashat csupán a tisztelt közönség: Sicratman kért meg, hogy a blog nyilvánosságát kihasználva juttassuk el a közvéleményhez védőbeszédét, reklámoztuk még az Eddát, valljuk be rászorulnak, gyűjtöttünk pénzt a Tilosnak, reklámoztuk a Kispadot és egy blogger térképet, ez azonban már nem a Schrödinger macskája blog, bizonyítékul itt sorakoznak balra a korábbi hónapok linkjei.
Joggal kiálthat csalást az egyszeri blogger, kedves Hírbehozó, ha átböngészi a Megmondós kategória indulóit, hogyan kerül oda egy két hónappal ezelőtt megszűnt blog? Mi sem tudjuk a választ, valószínűleg a legnagyobbak is tévednek, mindazonáltal a Schrödinger macskája megszűnt, vége, a megszokott formájában soha nem működik már többé. Megkérünk mindenkit, ne szavazzon egy olyan blogra, ami már megszűnt, az értékes szavazatokat pazarolja másra! A játék nagyszerű dolog, ha korrekt módon játsszák.
dzsingisz
becherpig:
kedves látogatók! rajongóink! ;) a világért sem szeretnénk titeket szavazás nélkül hagyni, de erre a blogra tényleg ne szavazzatok. azonban nincs veszve semmi! szavazzatok rám a fotó kategóriában! az kicsit olyan, mintha a schrödire szavaznátok. pusz.
Már 73 ember tette fel magát a hazai bloggerek térképére. Felhívás hónyomi blogjából:
Aki egy kicsit is vizuális alkat, a blogokat olvasva kíváncsi lesz az íróra, vajon hol, hogyan élhet. Hiszen a blog a szöveg személyességén túl mégis személytelen, nem ismerjük ki van mögötte. Pedig adott esetben hónyomi is ugyanarra a piacra jár, mint te, vagy Zsírember is ott ihat a szomszéd asztalnál a Liszt Ferenc téren. A kedvenc bloggered talán ott lakik a veled szembeni házban, és reggelente mögötte állsz sorba a közértben.
Hónyominak jött az ötlet, hogy mi, akik több-kevesebb rendszerességgel blogolunk, ismerjük meg egymást jobban. Térképezzük fel a hazai blog közösséget! Számomra hírbehozó, Blumi, moshi, vagy will freeman valóságosabb lesz, ha látom, hogy merrefelé ülnek a gépük előtt, mikor a posztjaikat írják.
Ha Te is így gondolod, akkor vegyél részt ebben a kísérletben! Tedd fel a lakóhelyedet a blog térképre, és rakd fel a linket a blogodba, hogy a téged olvasó bloggerek is részt vehessenek. Érdekes lehet, merre mennyien vagyunk. Ne félj, az anonimitásodat ez nem sérti, hiszen ez alapján teljes pontossággal nem lehet beazonosítani, de az olvasóidnak érdekes lehet.
Vége a sesblognak. Úgy tűnik, a Schrödinger macskája meglehetősen rossz példát mutat, mert a kis hazai blogéletünk egyik legje lehúzta a rolót. Korábban is tettek utalást arra, hogy tovább kellene lépni, és minden szép elmúlik egyszer, hát ez bekövetkezett. Ráadásul egyik pillanatról a másikra, hiszen kedden délelőtt még a könnyes búcsút olvashattuk, majd valamikor délután télleg lezuhant a roló, se kép se hang, illetőleg az utolsó kvízjáték kérdése található csupán az oldalon: mi történt a sesbloggal? Elárulom, vége. Vége van a sesblognak, de persze a kérdésnek van még egy másik megoldása is, elég sok segítség van sesblogon, de hozzájárulok én is egy kicsit ehhez. Legyen annyi elég, hogy beszédes a kép. Ha megvan a megoldás a felkiáltás még kevés. ;-)
A Zene Ünnepét 1982-ben tartották először Franciaországban. Napjainkban a Zene Ünnepe európai, sőt nemzetközi méretűvé vált, hiszen több mint 100 országban rendezik meg ugyanazon a napon, június 21-én. Tegnap, a Zene Ünnepén a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán az Edda lépett fel. Érted, a zene ünnepén. Dráma.
Megdöbbenten hallottam egyik kedvenc rádióműsoromban Picurtól, hogy tegnap meghalt Joni, a Dunakanyar legjobb gitárosa. 1979 óta nyomta a Bizottságban. Zeneszerzőként és szövegíróként is szerepelt, ő szerezte Bestia és a Mindez én vagyok című dalok zenéjét, valamint ő írta páldául a Már megint ez a depresszió zseniálisan kedves szövegét.
Már megint ez a depresszió
Már megint ez a lehangoló hangulat
Három menyét arat a part alatt
Őrjítő ez a lakótelep, ahol lakom veled
Együgyű komponista-zongorista, ki lesz veled
Te, gyönyörű, kacagó bajazzó, mi
lesz veled
Már megint ez az unalom
Már megint csak ezt susogom
Minden napra jut egy szamba, jut egy tviszt
Ki az aki engem ma este hazavisz
Én együgyű balga cafka ki visz haza
Már megint ez a depresszió
Ilyenek a lányok
Már megint ez a lehangoló hangulat
Három menyét arat a part alatt
Ilyenek a lányok
Őrjítő ez a lakótelep, ahol lakom veled
Az Alternativ Cirkusziskola Nyitott Műhelye júniusban minden szombaton és július 1-jén is 17 órától 20 óráig szeretettel vár mindenkit.
Gyere el,
- ha kipróbálnád
- ha bemutatnád
- ha megnéznéd
- ha beiratkoznál
Próbáld ki magad a cirkuszban!
Zsonglőrködés, kötélen járás, egykerekűzés, ugrások, kézenjárás, függönyakrobatika (tissue), és még sok minden egy helyen.
Program:
Az alternatív cirkusziskola növendékeinek produkciója
Tehetségkutatás: ha van valamilyen produkciód és megmutatnád, arra is nyitottak vagyunk!
Gyakorlás, az eszközök kipróbálása
Beiratkozási lehetőség az iskolába - rugalmas tanévkezdés!
Részvételi díj alkalmanként 1000 Ft.
Cím: Budapest, Hungária krt. 215.
Az első izgalmas feladat, hogy odatalálj! Az M3-as tövében, a
hullámvasúttal pont szemben, a MaCiVa Művésztelepén, a Hippodromban
lesz a program.
Emberek, szaktársak, feleim!
Évente csupán egy alkalommal van Maraton. Fogadjunk, hogy nem is tudtátok. Az évi 52 hétből tehát csak egy héten keresztül van Tilos Maraton. Ja, hogy nem tudod, mi az?! A Tilos Rádió minden évben egy hétig megaintenzíven tarhál pénzt a működéséhez. Nevezzük inkább adománynak, amellyel a hallgatók hozzájárulhatnak a rádió működéséhez. Az adományozók matricát, Tilos pólót, bakelit faliórát és Maraton cd-t kapnak ajándékba.
Ismét eljött az idő, június 6-tól június 11-ig, minden nap 16-22-ig TILOS RÁDIÓ MARATON a West-Balkánban! (Kisfaludy utca 38, a Corvin mozi mögött)
Újra arra kérünk, járulj hozzá te is a Tilos Rádió működési költségeihez. A rádió nonprofit, közösségi alapon működik, reklámok és befektetők nélkül: ez garancia arra, hogy független maradhat, és hogy ne terhelje hallgatóit reklámokkal. Ezzel viszont lemond arról, hogy a hagyományos módon jusson bevételekhez. A közösségi rádiózás alapelve szerint, mind a hallgatók, mind a műsorkészítők részt vállalnak fenntartásában. A Tilost csak együtt tudjuk fenntartani, ahogy eddig is tettük, és elértük, hogy lassan 15 éve működik - köszönhetően Neked is. Az adományozók exkluzív Tilos ajándéktárgyakat kapnak!
Tehát még egyszer a gyengébbek kedvéért. Tilos Maraton a West-Balkánban június 6-11-ig, minden nap délután 4-től este 10-ig. Pénzt hozz magaddal, ha nem tudsz eljönni, akkor a dellát utald át az alábbi bankszámlára: Tilos Kulturális Alapítvány 11613008-00143300-13000005. Az adományok összege leírható az adóalapból!
Jótékonységi felhívást olvastatok!
becherpig:
akkor a programról is néhány szó (kedvemre kopipésztbejegyezhetek, hehehe)
Kedd: 16.00-18.00 Gergő (Pingvintánc)
18.00-20.00 Haze (Nahát)
20.00-22.00 Tomanek (Bossa bom dia)
pince: 21.00 Tilos Lekvár – koncert!!!
MC Busa (Gimmeshot), Márkos Albert, cselló
(Budbudas), Tövisházi Ambrus, billentyű (Nahát),
DJ Mango (Gimmeshot), Hárságyi Péter dob (Haladó)
vendég: Siegfried, cselló
2006. május 19-én 222500 Ft kártérítés Lovas István számára történő megfizetésére büntetett első fokon a Fővárosi Bíróság, a Balra át! c. szám (pontosabban a szám szövegének a Budapest Rádióban, műsorvezetői kérésre történt fölolvasása) által elkövetett kvázi önbíráskodásomért.Semmit nem érő védekezésem következő fejezetét is elolvashatjátok.
Sickratman
a.k.a.
Paizs Miklós
Akik követik a médiát éppen most láthatták az Echo Tévén Fiala János Szita című műsorát (aki végigvergődik a tévé tragikus internetes oldalán, elvileg le is töltheti az adást, de csak az, aki Explorerrel rendelkezik, mert az Echo TV médialejátszója erre a mikoszoft csodára van optimalizálva), amelyben négy meghívott vendég boncolgatta a tényállást. A meghívottak között volt Paizs Miklós is, aki elmesélte az ominózus vers születésének körülményeit, de válaszolt arra a provokatív kérdésre is, hogy ő művészként tekint-e önnönmagára. Most elővigyázatos volt mindenki, és a vers egyetlen sora sem hangzott el, csupán a cím. Viszont nehezményezte minden meghívott, hogy a Magyar Nemzet büntetlenül idézhette a verset, nem perelték be, míg Fiala rádióműsorát perbe fogták, és mind a művészt, mind a Budapest Rádiót pénzbüntetésre ítélték első fokon. Paizs Miklós a műsorban meghirdette a független Tirpákia mozgalmat. Kövessétek!
Ma lesz az utolsó adásunk. Vendégeink vendégei leszünk, elhívtuk a sesblog (retúr) gárdáját, mintegy átadva nekik a stafétabotot, ha a párt is úgy akarja minden igaz, ők költöznek a tiloska este nyolctól tízig tartó szeletkéjébe. Ők lesznek tehát a vendégeink, és minket kérdeznek majd az elmúlt évekről, magunkról, meg ki tudja még miről (remélhetőleg ők igen). Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy pultosunk, Dzsingisz olyan zenékkel készül, amiket állítása szerint eddig nem mert leadni a rádióban. Hogy ez jó hír, vagy szürnyület, állapítsátok meg majd ti. Akkor az esti viszon'hallásra, tudjátok, fm90.3, vagy a neten...
Az utolsó adás rádiótörténeti hangulatát a sesblogról lehet letöltni. Elvileg az idők végezetéig fönt lesz a szerveren. Hallgatom...
A blognak ugyan vége, de a nyilvánossága még működik. Sickratman kérte meg a Schrödinger macskája blogot védőbeszédének közlésére. Íme:
2006. május 19-én 222500 Ft kártérítés Lovas István számára történő megfizetésére büntetett első fokon a Fővárosi Bíróság, a Balra át! c. szám (pontosabban a szám szövegének a Budapest Rádióban, műsorvezetői kérésre történt fölolvasása) által elkövetett kvázi önbíráskodásomért. A tárgyalásokra védő nélkül készültem, tekintettel arra, hogy el sem tudtam képzelni, hogy felelősen eljáró művészként bármi bántódás érhet.
Semmit nem érő védekezésemet itt olvashatjátok.
Sickratman
a.k.a.
Paizs Miklós
2002. május 16-án hallhatta az a kevés kiválasztott a Schrödinger macskája első adását, aki vette a fáradtságot és interneten vagy upécékábelen fogta a Tilost. Éppen négy évvel ezelőtt, ez is milyen sorsszerűen hangzik, de négy év alatt a megnemszámolom hány adás után eljutottunk a végére, az utolsóhoz. A Schrödinger macskájának egyetlen adása van még hátra, amely május 25-én lesz.
A műsor megszűnésével sajnos a blog is lehúzza a rolót, bár a magam részéről a zimapix-et nem hagyom abba, aminek a fele királysága engem illet. Hogy melyek is a megszűnés pontos okai, azt egyelőre még elemezzük, de ha meg is születik a végeredmény, gyanítom, hogy megtartjuk magunknak, nem lesz már önálló fórumunk, ahol a mindenki számára tanulsággal szolgáló végkövetkeztetéseket elmondhatnánk. Én egy időre biztos abbahagyom a blogírást, de nem kizárt, hogy valamikor feltűnök majd dzsingisz aranyhordája néven valahol a blogszférában. Addig pedig belevetem magam a munkahelykeresés izgalmas szituációiba, és az immár fél éves munkanélküliségemet próbálom pozitív irányba változtatni. Az íráskényszeremet pedig önéletrajzok és motivációs levelek legyártásában élem ki. kalapkabát dzsingisz
Megerősítem dzsingisz lehangoló sorait, és válaszolnék is a feltett kérdésekre. A magyarázat részemről nagyon egyszerű, bár szerintem többünkre jellemző volt. Négy év után már nem motivált annyira a rádiózás, mint korábban. Nem készültem annyira a műsorokra, nem olvastam utána a témáknak, nem jártam utána a legjobb riportalanyoknak, inkább csak rutinból nyomtam a dolgot. De a Tilos számomra csak hobbi volt, nem hivatás. Nem pörget fel az oknyomozás, és nem okoz perverz örömet a saját hangom. Sajnálom a műsort, sok jó adásunk volt, sokat tanultam a vendégektől, de ma már más dolgok jobban érdekelnek.
A blog pedig a szivem csücske volt sokáig, de sajnos az is elmúlt, itt az ideje magára hagyni. Néha van egy-egy fellángolás, de már ott tartok, hogy a rövid, egy cikket vagy web oldalt kommentáló posztok egyáltalán nem érdekelnek, hosszabb témákkal meg tele vagyok, de nincs türelmem megírni egyiket sem. Micsoda mágia mellesleg, hogy a blog első valódi bejegyzése tavaly május 8.-án született, pár nap különbséggel egy éve. Nem marad más hátra, mint köszönetet mondani az olvasóknak, kommentelőknek a részvételükért. Fürkész
én a magam részéről meghívott szakértőként cseppentem bele ebbe a macskás dologba, ha jól emlékszem a netes-lövős játékokról volt szó. aztán "szakértettem" még néhány adásban, sokoldalú tehetségemet csillogtatva ;) és így lettem szép lassan állandó vendég. darab idő múlva avanzsáltam át teljes jogú műsorfelelőssé, de az adás mégiscsak dzsingisz és fürkész gyermeke. elfogadom a döntésüket a roló lehúzásáról, bár nem értek egyet vele, az azonban világos, hogy egyrészt egyedül nem tudnék és nem is akarnék műsort készíteni, másrészt nélkülük sosem lenne már olyan az adás/blog, mint velük. egy macska nem macska, érted. a blogot sem temetném a magam részéről, bár nagyon régen nem írtam bele, de hogy merre és hány blogba öntöm a saját szutykos kis dolgaimat szóban és képben, az legyen az én hibám titkom. de ha úgy hozza úri kedvem, firkálgatok majd ide. (vagy nem)
összegezve: én szívem szerint nem temetnék semmit, és hátha tényleg van még nyolc életünk... csók. becherpig
u.i.: a szupperpolllóra meg legfeljebb ráírjuk: 2002-2006 és elnevezzük emlékpolllónak ;)
Olvasom itt, hogy a Magyar Telekom (áldassék a neve) adózás utáni nettó nyeresége 18,9 milliárd forint lett az első negyedévben. Straub Elek elnök-vezérigazgató megmagyarázata szerint ez a jelentős javulás a nemzetközi tevékenységnek, a mobilszolgáltatásoknak és az internetes árbevételnek köszönhető.
Én ennek nagyon örülök, rendkívül boldog öntudattal veszem tudomásul, hogy apró csavarként ugyan, de én is részese vagyok a nagy mamut gépezetnek, amit föntről Straub Elek irányít biztos kézzel. Bár vannak napok, amikor fölmerül bennem, hogy inkább lennék porszem, mintsem csavar. A nemzetközi tevékenység nem érdekel, valójában a macedón leányvállalat bevételéről van szó, de vannak sejtéseim, hogyan is működhet ott a cég. Jobban érdekel az, hogy Straub Elek elemzése szerint fontos szerepet játszott a vezetékes ügyfelek megtartása. Ja, persze, honnan a picsából lenne internete a több ezer embernek, ha mondjuk mindenki lemondaná a vezetékes telefont. Ugyanis ezzel függ össze az internetes és az összekapcsolási, vagyis nagykereskedelmi ágazat árbevétele, ez ugyanis a kimutatások alapján növekedést mutat.
És hát ennek örülök a legjobban, hogy a havi 10 ezer forintos internetelőfizetésemmel, és a hozzá kötelezően kapcsolódó, 2 ezer forintos, vezetékes nyuggerelőfizetésemmel én is hozzájárulhattam a nagy egészhez. 10 ezer forint havonta, ami nem csak a régióban, hanem az egész világon is elég magas díjnak számít, úgyhogy Straub Elek és a menedzsment egy kiadós hasmenés után kinyalhatja a szaros seggemet.
Az ENSZ által hivatalosan elismert nemzetközi napok listájában nem találjuk meg, de ez bennünket egy cseppet se zavarjon. Május 13-án Nemzetközi Bukfenc Napot ünnepelhetünk.
A fő helyszín Budapesten, az Erzsébet téren lesz, egészen pontosan a Gödör melletti füves területen. A nemzetközi bukfencezők társaságával már délelőtt 11-kor találkozni lehet, akik megmutatják, hogyan is lehet korrekt módon végrehajtani egy bukfencet. Ezen a napon ugyanis egy emberként bukfencezünk mindannyian szerte a világon, a jobban sikerült bukfencekről fotók készülnek, úgyhogy ne csodálkozz, ha a világ legjobb bukfence közben több ember is fényképet készít a gyakorlatodról.
Gondolom estére mindenki kibukfencezi magát, és aki még nem szédül, az élvezheti a Trottel, majd a Korai Öröm koncertjét a Gödörben. A koncertek után a tilosos Dj Gaulamin szórakoztat mindenkit.
A történet még valamikor 1996-ban kezdődött, az akkori Országgyűlés vért izzadva világra segítette az úgynevezett Rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt, gúnynevén a médiatörvényt. Nagyon derék célokat fogalmaztak meg, amivel mindannyian egyetértünk: a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, a nemzeti kultúra támogatása, illetve a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozása. Ez mind szép, de mégis úgy tűnik, hogy a médiatörvény egészen addig volt jó, amíg születőben volt, miután megalkották, a gyakorlatban derült ki, hogy több helyen is inog a lábazat. A híradások szerint hónapok óta szülik az újat, tehát most még jó, majd ha megszavazzák, az is elszaródik.
Na, ennek a médiatörvénynek a sok remek pontja mellett az egyik legcsodálatosabb momentuma, hogy a Magyar Rádió szüzessége, tisztasága, és a politika valamint a tőke által meg nem kúrhatósága fölött egy kuratórium őrködik nagyon szigorúan. A kuratórium áll az elnökségből és a társadalmi kurátorokból, utóbbiak a civil szférát, tehát az egész társadalmat képviselik. Ebben az őrtoronyban üldögélők ellenőrzik, hogy a médiatörvényben előírtaknak megfelelően pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatás valósuljon meg a Magyar Rádióban.
De ne gondoljuk azt, hogy ezek az emberek értenek hozzá. Nem. Magyarországon ehhez nem kell érteni, ahogy a futballhoz sem, és egy minisztérium vezetéséhez sem, az elnökséget adja a politika, a társadalmi kurátorokat meg sok esetben a politika fedőszervezetei, meg az önjelöltek. Persze, kötelezően be kell venni a nagy történelmi egyházakat, a sportolókat, az újságírói szakmát, a kisebbségeket és még néhányat, de a többi hely sorsa egy úgynevezett sorsoláson dől el. (A legútóbbi sorsolás március végén volt, az új kuratórium éppen a mai napon tartja alakuló ülését.) Az utóbbi két évben az alábbi szervezetek őrizték a lángot a Magyar Rádióban, csak úgy találomra kiválasztva:
Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége, Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége, Első Magyar Vidéki Nőegylet, Magyar Műveltség Szolgálat, Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Diákjainak Országos Szövetsége, Nyugdíjasklubok és Idősek "Életet az Éveknek" Országos Szövetsége, Regnum Marianum Sport Egyesület, Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága, Magyar Hangmérnökök Társasága, Adatbázis Szerzői Jogvédő Egyesület, Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, Mezőgazdasági Nyugdíjasok Országos Egyesülete, Magyar Vízilabda Szövetség.
Szerintem korrekt névsor, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségét egyébként Gráf Csilla képviseli, aki előző évben még a Regnum Marianum Sport Egyesület nevében osztotta az észt társadalmi alapon. Meg is fogalmazódott bennem az elhatározás: az egész magyar blogger társadalom jövőre vegyen részt ebben a mókás játékban. Az első dolgunk, hogy alapítsunk egy egyletet, legyen neve: Bloggerek Ellenőrző Egylete, vagyis a BEGY. Össze kell dobni egy alapító okiratot, be kell jegyeztetni, és hajrá BEGY! Közben gondolkodtam, én is olyan nehezen találom meg a nekem való szerepet, mint Orbán Viktor, de azt találtam ki, hogy én lennék a BEGY első elnöke. A többi beosztás még szabad, legyünk kreatívak, találjunk ki címeket magunknak, és tessék csatlakozni!
Ma kezdődik a 10. Izraeli Filmtavasz az Örökmozgóban. Tíz év hosszú idő, számos olyan filmcsemegéhez juthattunk hozzá, amiket csak Tel Aviv valamelyik mozijában tudtunk volna megnézni, az meg ugye messze van. Az idei válogatásban kevésbé az arab-izraeli konfliktust, illetve a seregben eltöltött három év problémáit feszegetik az alkotók, sokkal inkább a mindennapokról, a magánélet problémáiról készültek filmek. Az alábbiakban a Judapest ajánlóit olvashatjátok, amelyek alapján mi magunk is moziba indulunk.
május 5. péntek, 18.30 - május 8. hétfő, 20.30 Kávémesék (Sipuray Bate Kafe’), izraeli, 2003, r, f: Amit Lior, 90 perc
Izraeli Oscar, a legjobb színésznő díja Elishva Michaelinek
Volt egyszer egy híres kávéház Tel Avivban, ahol írók, költők, művészek találkoztak, és megbeszélték a világ fontos dolgait. A kávéház ma már egy lepusztult csehó, ahová néhány kisiklott sorsú, korosodó bohém jár csupán, hogy ne kelljen, otthon lenniük egyedül és hogy a széthulló világban megőrizzenek valami olyan értéket, ami pénzben nem fejezhető ki.
május 6. szombat, 20.30 - május 9. kedd, 20.30 A szíriai menyasszony (Ha-Kala Ha-Surit), 2004, izraeli, r: Eran Riklis, 97 perc Montreal, 2004, a nemzetk. filmkritikusok díja, Amerikai Grand Prix, közönség díj, Locarno, 2004, közönség díj
Mona életének legszomorúbb napja éppen az esküvőjének a napja. Amint átlépi az izraeli–szír határt, hogy feleségül menjen Tallelhez, egy szíriai tévésztárhoz, soha többé nem térhet vissza családjához, a Golán-fennsíkon lévő drúz városba.
május 7. vasárnap, 20.30 - május 12. péntek, 20.30 Már nem 17 éves (Lo Bat 17), izraeli, 2003, r: Isaac Yeshurun, 97 perc
Egy izraeli kibuc súlyos válságba kerül, komoly adósságokkal. Az idősebb lakókat megkérik, hogy adjanak helyet tetterős fiataloknak. A fiatalok megjelenése kiélezi a kibucon belüli problémákat… Megrázó dráma az öregedésről és a félelemről, az ifjúkori álmok összeomlásáról.
május 11. csütörtök, 18.30 Eladó nők (Women for Sale), izraeli dokumentumfilm, 2005, r, f: Nili Tal, 56 perc
Az elmúlt tíz évben több mint ötszázezer fiatal nő hagyta el a volt Szovjetunió területét, hogy testének árúba bocsátásával jusson jövedelemhez nyugaton. Közülük mintegy húszezer vándorolt Izraelbe a határátlépés különböző módszereit alkalmazva…
Megvallom őszintén nem nagyon ismerem, sőt, egyáltalán nem ismerem a finn zenét. Nem szégyen ez, gyanítom, vagyunk ezzel így néhányan, hogy nyelvrokonaink kultúráját felszínesen ismerjük csak. Egy-két író megemlítése még csak menne, a könnyűzenei ágazatban is ismerünk néhány előadót, az északiak ugye főleg a metálban erősek, filmrendezőkből is van egy, meg van a Finlandia. Hiába, olyan messze vannak.
Elkeseredésre semmi ok, legalábbis, ami a zenei felhozatalt illeti, ezen az oldalon minden van. Valóban csak a szuper előtaggal kezdődő jelzőket tudjuk ide leírni, és biztosan a tenyerünket is összecsapnánk örömünkben, ha nem lenne benne az egér. A menüben kereken 130 előadó közül választhatunk, az nem derül ki, hogy a Music Export Finland szerint ezek exportképesek csupán, a többi pedig kutyaütő bitang mind, mindenesetre a mintavétel után arra a megállapításra jutottunk, hogy Finnországban minden könnyűzenei előadó tud angolul, legalábbis a megírt dalt képes angolul elénekelni. Az is feltűnő, hogy a 130 zenekar közül a többség angolul énekel, elképzelhető, hogy ez is az exportfeltételhez tartozik, a finnül dalolók pedig maradjanak csak otthon. A művészek között tallózhatunk műfaji felosztás szerint is:
- rock
- pop
- dance/electronica
- world music/folk
- metal/hard rock
- jazz/blues
- hip hop/rap
- reggae/dub
- urban/r&b.
Ami a legjobb ezen az oldalon, hogy a zenékbe bele lehet hallgatni, tehát fél nap beáldozásával egy kellemes keresztmetszetet kapunk a finn könnyűzenéből a discótól a metálig. Megkímélünk mindenkit a fölösleges időtöltéstől, hallgassátok a szubjektív válogatásunkat. Ábécés sorrendben haladunk, hogy a szubjektív objektivitás látszatát is megőrizzük.
Alamaailman Vasarat - ez a zenekar, pláne ilyen névvel (Hammers of the Underworld) kemény gitárzenét játszik, egyfajta képzeletbeli világzenét, az oldaluk leírása szerint klezmeres beütés is kihallható. A tömör hangzást a hangszerek sokasága, és különösen a rengeteg fúvós biztosítja, a műszaki feltételek leírásánál olvashatjuk, hogy van itt minden: harsona, tuba, szaxofon. Eddig három lemezük jelent meg.
A Bitch Alert női zenekar, olyasmi zenét játszik, mint a Hole, a zenéről ezzel mindent elárultunk. Három tagú banda, mindhárom csajszi a húszas éve elején jár, biztos ezért bírják a feszített turnékat Angliába, Németországba, Oroszországba, és értelemszerűen a skandináv államokba. Mindenesetre Finnországban sem Nokiából van a kerítés, a honlapjuk április 26-i híre szerint a Bitch Alert Turku belvárosába meghirdetett koncertje elmarad. A helyszínt lezárták, mindez azoknak a melegszívű lakóknak köszönhető, akik csendre, békére és nyugalomra vágynak, és ki nem állhatják a koncerteket.
Bitch Alert
A Fancine a finnek rock'n'roll triója. Öreg motorosoknak számítanak, hiszen 1987-ben alakult a zenekar, és tavaly jelent meg a 11. albumuk. A basszust nagybőgő biztosítja, emiatt sokan rockabilly, punkbilly, sőt hardbilly csapatnak titulálja őket, amin a srácok jót nevetnek, és boldogan éneklik: "Ha meghíznak a rockerek, én akkor is ilyen leszek..."
Egy ilyen felsorolásból nem maradhat ki a metál zene, amire a skandináv népek oly büszkék lehetnek, hiszen náluk a legmagasabb az egy lakosra jutó metálzenészek száma. A Children Of Bodom az 1997-es első albumával robbant be a metálvilágba, a trash metált ügyesen ötvözik az oldszkul black metállal, a klasszikus heavyvel és a death metállal, már akinek mond ez valamit. Nevüket, a városukat (Espoo) megrázó, rejtélyes bűnesetekről, a Bodom-tavi gyilkosságokról kölcsönözték. A Children Of Bodom az egyik legjobb és legismertebb zenekar a maga műfajában, rendkívüli lemezeladásokkal természetesen.
Children of Bodom
A Damn Seagulls azért került be ebbe a válogatásba, mert nem csak olyan zenét játszik, mint a Clash, hanem ez maga a Clash, ami ugye a szívünk csücske. Persze a címke ellen tiltakozik a hat srác, de hát elég meghallgatni egyetlen számukat, és már tudjuk is. Azt írják a honlapjukon, hogy minden szövegük igaz történeten alapul, ezt mondjuk nehéz ellenőrizni, de higgyük el nekik.
Damn Seagulls
Amikor a Don Johnson Big Band itt lejjebb meghallgatható zeneszámát először meghallottuk, akkor döntöttük el, hogy még akarunk finn zenét. Aztán rátaláltunk erre a korrekt zenegyűjteményre, és már meg is volt az aznapi program. Szerintünk zseniálisak, a big band persze csak négy tagból áll, és a hírek szerint a legújabb albumuk (2006. április 19-én jelent meg), ami a sorban a harmadik, a finnish album charton az első helyezett. Ma már ugye majd minden zenekar valamilyen kevert zenét játszik, saját meghatározásuk szerint a Don Johnson Big Band zenéjében a hip-hop, mint fő elem mellett megtalálhatjuk a jazz, a house, a dub, a country és a swing hatásait. A honlapjukon megnéztem a turnék helyszíneit, ami így néz ki 2006 májusától szeptemberig: Finnország, Finnország, Finnország, Finnország, Finnország, Japán, Finnország, Finnország, Finnország. Tehát nem jönnek a Szigetre.
Don Johnson Big Band
Ebből a listából egyedül a Eläkeläiset zenekart ismertük, ugye ők a Humppa, mint műfaj kifejlesztői, művelői, előadói, terjesztői, a humppa szót megtalálhatjuk minden szám címében és szövegében. Íme egy Red Hot Chili Peppers szám humppául.
Humppa
A Hidria Spacefolk a honlap leírás szerint space-rockot játszik, először azt hittük, hogy a finn Omegával találkozhatunk, aztán kiderült, hogy valójában a finn Korai Örömről van szó, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy néhány nappal ezelőtt egymás előtt/után léptek fel az A-38-on. Egy finn hippi kommunában kezdték a zenélést, az egybefolyó jam sessionök után valami konkrét formát próbáltak adni a zenének. Szerződést kötöttek egy apró kiadóval és az örömzenélések után két évvel megjelent első lemezük, amit még négy követett a sorban.
Hidria Spacefolk
A Kriya - Ethno fusion kizárólag azért került be a válogatásba, hogy a finn könnyűzenei élet sokszínűségét prezentáljuk. Mondjuk érdekes zenét játszanak, a finn népzenét, a klasszikus indiai zenét és a rockot keverik, hol finnül, hol szanszkritul énekel az egyébként indiai énekesnő.
A RinneRadio progresszív jazzt játszik, amit megspékeltek elektronikus ritmusokkal. Amikor elkezdődik egy szám még azt gondolná az ember, hogy valami dárembéz, vagy hip-hop lesz, aztán megérkezik a klarinét és a szaxofon, és akkor tudjuk, hogy hol vagyunk. A zenekar egyébként a legnagyobb jazzfesztiválokon szokott fellépni.
RinneRadio
És végül a Semmarit nevű zenekar következik, amely 23 férfiból áll, a rajongó lányoknak könnyű helyzetük van, mindenki megtalálhatja rajongásának tárgyát. Hat albumuk jelent meg eddig, minden zeneszám finn szöveggel hangzik el, tehát a mondanivaló alapján nehéz exportálni. Ennek ellenére a showműsorukat Németországban, Svédországban, Svájcban és az USA-ban is végigtapsolhatták az énekkórusok kedvelői. Az előbb nem is írtam igazat, mert a külföldi fellépések alkalmával a dalokat angolul adják elő, sőt a szövegeket lefordították franciára, németre és portugálra.
Április 30-án ünnepelte legalább harmincadik születésnapját műsorvezető társunk, édesdrága osztálytársam, a fél Zimapix, blogger és sajtószakértőnk, a Dj-pult ördöge, az izraeli-perzsa és ki tudja még milyen hip-hop zenék értője, Dzsingisz Kálmán. Vagyis ő bika. Lássuk, mit jövendöltek 200 éve a bika férfiaknak.
Bika: Valamelly férfi gyermek fogantatik, avagy születik a' Bika jegy alatt, az értelem nélkül szólló, külömb-külömbféle hijában való gondolatú lészen, bizvást a' másét eladja, sok nyavalyák következnek némelly asszonyi éllattól reá, és a' vér szerént való atyafiai elárulják őtet, melly miatt nagy veszedelmbe jut, egyik városból a' másikba mégyen, úgymint kódulván. Az ő formája és ábrázatja imillyen lészen: kicsiny fejű, fekete szemű, nagy órrú, és kevés gyermekei lesznek. Ezek után gazdag emberhez adja magát, és semmi külső mesterséget, avagy művet nem tud. Az állán jegy lészen, vagy a' vállán, vagy a' tomporán; életének vége felé nagy lészen, 29 és 30 esztendős korában betegeskedik, 37 esztendős korában hal meg más ember' házában.
Hát... ebből nem sok illik rá. IstenBuddha éltessen kedves Dzsingisz!
Olyan ritka, hogy egy hazai pénzből, hazai tervezéssel és szervezéssel felállított kiállításra azt mondhatja a látogató, hogy "hát csessze meg, de jó, ebből kihozták a maximumot!". Nem csak emiatt volt különös élmény a Természettudományi Múzeum "Rejtélyek, sorsok, múmiák" című kiállítása.
Történt az 1994-ben, hogy a váci Fehérek templomának restaurálása során a munkások az egyik fal mögött üreget észleltek. Falat bontottak, és mögötte egy lefelé vezető lépcsőt találtak. A lépcső egy rég elfeledett kriptába vezetett, amelyben egymás hegyén-hátán koporsók feküdtek. Az 1700-as évek második felében temettek ide közel 300 embert, majd egy felújítás során a bejáratot befalazták, így az altemplom elfelejtődött.
94-ben a következő meglepetés akkor jött, mikor a koporsókat felnyitották. Az enyhe légmozgás, az állandó hőmérséklet, a fenyőfa koporsók ugyanis természetes módon mumifikálták a halottakat. A múmiák óriási jelentőségűek a történészek számára, mert a megmaradt belső szervek, bőr, izmok sokkal több nyomot mutatnak az akkoriak életmódjáról, sorsáról, szokásairól, mint a puszta csontvázak. A templomi feljegyzésekből és a múmiák vizsgálatából lassan egész családok sorsa rajzolódott ki. Volt, aki hoszú, munkával teli élet után került a sírkamrába, de kiderültek egészen tragikus sorsok is. Így például az egyik család, ahol a feleség három gyereket szült, de egyik sem érte meg a kétéves kort. Ezután az apa is mghalt, az anya újraházasodott, de röviddel ezután őt is betegség vitte el. Vagy ott van a szerencsétlen gyerek, akinek a TBC-től szivacsossá vált gerince szinte S alakban meggörbült, így szülei etetni kényszerültek (ő volt a sokadik, de egyetlen életben maradt gyerekük), amíg el nem vitte őket a betegség. Ekkor a 18 éves gyerek nevelőszülőkhöz került, akiknél rövidesen meghalt, mint kiderült az alultápláltság miatt.
A kiállítás címének megfelelően vannak rejtélyek is. Így például az egyik női múmia lába mellett találták egy kézzel írott - mára olvashatatlan - levélbe csomagolva két levágott ujját, egy másik asszonynak a mellkasán keresztül eltávolították a szívét, ki tudja miért. S ami a legérdekesebb, az elhunytak 70%-a TBC-s volt, mégis sokan magas kort megértek. A legidősebb egy 90 éves asszony volt, akinek teste képes volt a TBC-vel szemben természetes védelmet kiépíteni, ami meglepte a kutatókat. Az egyének sorsát olvasva megelevenednek Vác múltjának sötét szakaszai, melyben először a kivonuló törökök, majd a Habsburgok szerb serege égette fel a várost, később a pestis tizedelte meg a lakosságot.
A kiállítás pedig ügyesen adagolva, megfelelő feszültséget teremtve mutatja be a korabeli ruhákba öltöztetett múmiákat, a templom körülményeit, majd a testek vizsgálatának egyes állomásait. Az egyik szakaszban például a halottak fogain maradt lepedékből derítették ki, miből állt a táplálkozásuk. A látványelemek is profik, a 90 éves asszonyt például egy CT röntgengépen irányíthatjuk keresztül, és monitoron nézhetjük az átvilágított testet. A modern számítógépes eljárásoknak hála, a koponyák formájából több elhunyt arcát, fejformáját rekonstruálták, az arcok megtekintése még jobban emberivé teszi az amúgy nem éppen kedves látványt nyújtó múmiákat.
Mindenképp érdemes megnézni, bár a beugró 1200 forint, viszont a színvonal profi. Kitűnő hétvégi program, de gyerekeknek csak 12 év felett javasolt.
Az alábbi néhány mondatban a heti erkölcsi tanítást nyújtom át minden kedves olvasónak szeretettel. Itt a tavasz, megérkezett a jó idő, szaporodnak a kültéri rendezvények, hiába no, igényeljük egymás társaságát, de csak óvatosan.
"Házibuli. Többértelmű kifejezés. Legszolidabb és egyáltalán nem elítélhető formája, ha a fiatalok a szülők lakásán gyűlnek össze, és beszélgetéssel, táncolással szórakoznak.
Probléma akkor kezdődik, ha a fiatalok nem hajlandók megtűrni, hogy a szülők otthon legyenek. Nem mintha a felügyelet elejét vehetné minden bajnak. A vita eredménye vagy az, hogy akkor nem mennek el oda, ahol a szülők otthon maradnak, vagy a szülők engednek, megértik a fiatalokat, és átadják a lakást, miután a gyermekek égre-földre esküdöznek, hogy nem lesz semmi. Ha ez igaz, nincs is baj. Viszont nemritkán elfajul a szórakozás, az összegyűlt fiatalok, esetleg szeszes ital hatása alatt felelőtlen csoportszexszé, orgiává változtatják a szolidnak induló bulit. Nincs ilyenkor arról sem mindig szó, hogy a korábban kialakult párok között realizálódik a kapcsolat, hanem az a veszély fenyeget, hogy egymást biztatgatva mennek bele a felelőtlen és meggondolatlan szórakozásba, aminek a végén néha azt sem lehet megállapítani, hogy ki lehet a gyermek apja."
(Dr. Aszódi Imre - Dr. Brencsán János: A házasélet abc-je, Medicina Könyvkiadó, 1976.)
A párizsi látogatások egyik lehetséges programpontja a temetők felkeresése. Több temető közül is választhatunk, feltétlenül látogassunk el a legrangosabba, a Pére Lachaise-be.
A temető területét egykor egy Pére de la Chaise nevű jezsuitaszerzetes birtokolta, aki XIV. Lajos gyóntatója volt. 1803-ban Napóleon kiadta a parancsot a terület megvásárlására, és temető kialakítására. A temető hírnevének megalapozása érekében attól sem riadtak vissza, hogy hirességeket temessenek el itt újra. Az elsők között került ide, új nyughelyére például Abailard és Heloise, akiknek szomorú sorsa még a XII. században borzolta a kedélyeket. Abailard mester beleszeretett Fulbert párizsi kanonok unokahúgába. A kanonok persze nem csak emiatt gyűlölte a mestert, hanem a hivatalostól eltérő tanítása miatt is. A fiatalok egy romantikus éjszakán egymáséi lettek, aminek kilenc hónap múlva megérkezett a gyümölcse. A kanonok bosszúért lihegett, a Panoráma útikönyv szerint "megcsonkították Abailard mestert, hogy többé ne lehessen testi kapcsolat közte és Heloise között", ez az én fordításomban azt jelenti, hogy egyszerűen levágták a faszát a szerencsétlennek, csak olyan büszke keresztényi megbocsájtásból. Nem csodálom, hogy a fiatalok kolostorba vonultak, és ott is haltak meg. A temető rendkívül népszerűvé vált, a XIX. században két alkalommal is ki kellett bővíteni.
A Pére Lachaise-t a legtöbb fiatal Jim Morrison emléke miatt keresi fel. Tény, hogy bennünket is többször megszólitottak zömében amerikai fiatalok, mutatván meg nekik a célpontot. Morrison sírjának fellelése valódi beavatásként is értelmezhető, vagy csak vacak térképünk volt, mindenesetre nem volt könnyű rátalálni. Az egész temetőben egyedül itt láttunk sír köré vont kordont, Morrison sírjára inkább dobni kellett a virágot vagy pólót vagy bármit, semmint elhelyezni, és a rendszabályok betartására egy szigorú biztonsági őrnő ügyelt. A környező síroknak sok mindent el kellett viselniük az elmúlt húszon év során, a bánatos rajongók összekarcolták, -firkálták, -fújták ahol érték, a lányok általában azt írták: Morrison szeretlek, a fiúk pedig azt: Morrison a király.
Morrison mellett számos hirességnek található ebben a temetőben a sírhelye, csak néhány példa: Frédéric Chopin, Honoré de Balzac, Marcel Proust, Oscar Wilde, Edit Piaf, meglepően szerény sírhelye van a háború utáni Franciaország leghíresebb színész házaspárjának, Simone Signoret-nak és Yves Montand-nak.
Említsük meg Allan Kardec és Victor Noir nevét is. Előbbi egy XIX. századi pedagógus, tudós, aki saját spirituális tapasztalatait a Szellemek könyvében foglalta össze 1857-ben. Ez a könyv tartalmazza a spiritiszta tanítás alapelveit a lélek halhatatlanságára, a szellemek természetére, megnyilvánulásukra, az emberekkel való kapcsolataikra, az erkölcsi életre és az emberiség jövőjére vonatkozóan, a felsőbbrendű szellemek különböző szellemek által közölt tanítása szerint, ennek tételeit Allan Kardec foglalta rendszerbe. A spiritiszta (egyébként a kifejezést is Allan Kardec alkotta) tanítás szerint a szellemek időnként megtestesülnek, a földön magukra vesznek egy halál által lerombolt burkot, és ez ismét szabaddá teszi őket. Ezek a szellemek hierarchiát alkotnak: felsőbbrendűek, alsóbbrendűek, legalsók és egészen gonoszak. Minden testetlen szellem kapcsolatba léphet élő emberrel, saját tetszése vagy pedig egy médium által megidézve, és akkor itt elérkeztünk a Ghost című filmhez, el is megyek agyagozni, hátha feltűnik egy női szellem mögöttem. Allan Kardec követői rendszeresen felkeresik a mestert, sírján minden nap van friss virág.
Victor Noir (az eredeti neve: Yvan Salmon) népszerű újságíró volt a La Marseillaise nevű újságnál, bomlottak utána a nők, a korszak híres aranyifjai közé tartozott. Aztán egy januári estén 1870-ben, amikor még csak 22 éves volt beszólt Pierre Bonaparte-nak, aki a nagy Napóleonnak volt az unokaöccse, apukája meg éppen III. Napóleon néven rendkívül népszerűtlen császár volt. A legenda szerint Victor Noir a több napos legénybúcsúját tartotta, mivel három nap múlva házasodott volna. Más mítosz szerint felszarvazta a herceget, tulajdonképpen mindegy, Noir életvitelébe mindkettő bőven belefért, Pierre Bonaparte párbajra hívta a szépfiút. A párbajban a pisztolyt választották, és a Napóleon ivadék egy lövéssel leterítette az újságírót. Január 12-én kísérték Noirt az utolsó útjára, temetése szabályos tüntetéssé változott, 100 ezer ember csatlakozott a temetési menethez Neuilly-ban, és tiltakozott III. Napóleon uralma ellen. 1870 szeptemberében megbukott a császár, kikiáltották a köztársaságot, és még abban az évben Párizsban, a Pére Lachaise-ben újratemették Victor Noirt. A történet azonban itt még nem ért véget, hiszen Jules Dalou életnagyságú bronzszobrot készített, ami a síron fekszik valahogy olyan állapotban, ahogy a végzetes lövés után elterült a földön, kabátja, zakója kigombolva. A szobor rendkívül élethű, és hát hogy is mondjam, erőteljes férfiasságát is ábrázolta a művész, úgyhogy a slicc tájékán határozott és meglehetősen hosszantartó dudorodást figyelhetünk meg. Nem csodálom, hogy száz éve él a legenda, vagyis az a nő, aki megsimogatja a szobor hímtagját, sőt beleül ebbe a dudorba és lovagol rajta, termékeny lesz, szerelmi álmai beteljesülnek. Az érintett rész mindig tükörfényes, egészen úgy, mint a Budai Várban Hadik András lovasszobrának a heréi, amit a műszaki egyetemisták évente egy alkalommal a Schönherz-kupa idején fényesre szidoloznak. De ha egy nő szájon csókolja Noir szobrát, akkor még abban az évben férjhez megy.
Holnapi adásunkban a táplálkozással foglalkozunk. Körbejárjuk a táplálkozási problémákat,
az anyagcserével kapcsolatos civilizációs betegségeket. Valóban léteznek ezek, vagy ez
csak divattéma manapság? Milyen az egészséges táplálkozás? Mit mond a tudomány? Mit a tapasztalat?
Mennyi vitaminra van szükségünk?
Foglalkozunk a biotermékekkel, mettől bio a bio, és jó-e az nekünk?
Miért van szinte minden élelmiszeripari termékben cukor? Mi az a sok-sok E betűs izé, meg furcsa nevű valami mindenben?
Hogyan diétázzunk, hogyan fogyókúrázzunk?
Ezeken kívül ezer és ezer más, roppant érdekes kérdést fogunk feltenni két vendégünknek,
Gillich Istvánnak és Nyitrai Balázsnak. Gillich István a gyógyteák nagy ismerője, és tavaly elnyerte az év gyógynövényszakértője címet, Nyitrai Balázst pedig mint síoktatót, aktív fogyó- és hízóspecialistát hívtuk.
Okosodjatok velünk, hallgassatok minket csütörtökön este 20:00 és 22:00 között a Tiloson, Fm 90.3!
Kedves olvasóink! Szeretnénk műsort készíteni a magyar turizmusról. Tudjátok: Miért jó ide jönni, miért nem, miért jönnek a külföldiek, miért nem, beleszól(jon) ebbe az állam, vagy sem, ilyesmik. Viszont semmi kontaktunk sincs (bárhogyan is törtük a kis buksiainkat) valakihez, aki ért ehhez. Magyarán egy turisztikai szakembert keresünk. Pontosabban valakit, aki ismer egyet, aki okos, felkészült, ráadásul van annyira jó fej, mint az eddigi vendégeink, és eljönne hozzánk vendégnek. Ismersz ilyet? Ne habozz, szólj! Mi megkeressük, elhívjuk, te pedig meghallgatod és örülsz :) Rajta!
Vége a 
A Zene Ünnepét 1982-ben tartották először Franciaországban. Napjainkban a Zene Ünnepe európai, sőt nemzetközi méretűvé vált, hiszen több mint 100 országban rendezik meg ugyanazon a napon, június 21-én. Tegnap, a Zene Ünnepén a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán az Edda lépett fel. Érted, a zene ünnepén. Dráma.
Emberek, szaktársak, feleim!
Ma lesz az utolsó adásunk. Vendégeink vendégei leszünk, elhívtuk a 
Az ENSZ által hivatalosan elismert 
A történet még valamikor 1996-ban kezdődött, az akkori Országgyűlés vért izzadva világra segítette az úgynevezett Rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt, gúnynevén a médiatörvényt. Nagyon derék célokat fogalmaztak meg, amivel mindannyian egyetértünk: a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, a nemzeti kultúra támogatása, illetve a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozása. Ez mind szép, de mégis úgy tűnik, hogy a médiatörvény egészen addig volt jó, amíg születőben volt, miután megalkották, a gyakorlatban derült ki, hogy több helyen is inog a lábazat. A híradások szerint hónapok óta szülik az újat, tehát most még jó, majd ha megszavazzák, az is elszaródik.
Ma kezdődik a 10. Izraeli Filmtavasz az Örökmozgóban. Tíz év hosszú idő, számos olyan filmcsemegéhez juthattunk hozzá, amiket csak Tel Aviv valamelyik mozijában tudtunk volna megnézni, az meg ugye messze van. Az idei válogatásban kevésbé az arab-izraeli konfliktust, illetve a seregben eltöltött három év problémáit feszegetik az alkotók, sokkal inkább a mindennapokról, a magánélet problémáiról készültek filmek. Az alábbiakban a 
Április 30-án ünnepelte legalább harmincadik születésnapját műsorvezető társunk, édesdrága osztálytársam, a fél 
Olyan ritka, hogy egy hazai pénzből, hazai tervezéssel és szervezéssel felállított kiállításra azt mondhatja a látogató, hogy "hát csessze meg, de jó, ebből kihozták a maximumot!". Nem csak emiatt volt különös élmény a 
A kiállítás címének megfelelően vannak rejtélyek is. Így például az egyik női múmia lába mellett találták egy kézzel írott - mára olvashatatlan - levélbe csomagolva két levágott ujját, egy másik asszonynak a mellkasán keresztül eltávolították a szívét, ki tudja miért. S ami a legérdekesebb, az elhunytak 70%-a TBC-s volt, mégis sokan magas kort megértek. A legidősebb egy 90 éves asszony volt, akinek teste képes volt a TBC-vel szemben természetes védelmet kiépíteni, ami meglepte a kutatókat. Az egyének sorsát olvasva megelevenednek Vác múltjának sötét szakaszai, melyben először a kivonuló törökök, majd a Habsburgok szerb serege égette fel a várost, később a pestis tizedelte meg a lakosságot.
Az alábbi néhány mondatban a heti erkölcsi tanítást nyújtom át minden kedves olvasónak szeretettel. Itt a tavasz, megérkezett a jó idő, szaporodnak a kültéri rendezvények, hiába no, igényeljük egymás társaságát, de csak óvatosan.
A párizsi látogatások egyik lehetséges programpontja a temetők felkeresése. Több temető közül is választhatunk, feltétlenül látogassunk el a legrangosabba, a Pére Lachaise-be.
Említsük meg Allan Kardec és Victor Noir nevét is. Előbbi egy XIX. századi pedagógus, tudós, aki saját spirituális tapasztalatait a Szellemek könyvében foglalta össze 1857-ben. Ez a könyv tartalmazza a spiritiszta tanítás alapelveit a lélek halhatatlanságára, a szellemek természetére, megnyilvánulásukra, az emberekkel való kapcsolataikra, az erkölcsi életre és az emberiség jövőjére vonatkozóan, a felsőbbrendű szellemek különböző szellemek által közölt tanítása szerint, ennek tételeit Allan Kardec foglalta rendszerbe. A spiritiszta (egyébként a kifejezést is Allan Kardec alkotta) tanítás szerint a szellemek időnként megtestesülnek, a földön magukra vesznek egy halál által lerombolt burkot, és ez ismét szabaddá teszi őket. Ezek a szellemek hierarchiát alkotnak: felsőbbrendűek, alsóbbrendűek, legalsók és egészen gonoszak. Minden testetlen szellem kapcsolatba léphet élő emberrel, saját tetszése vagy pedig egy médium által megidézve, és akkor itt elérkeztünk a Ghost című filmhez, el is megyek agyagozni, hátha feltűnik egy női szellem mögöttem. Allan Kardec követői rendszeresen felkeresik a mestert, sírján minden nap van friss virág.
Victor Noir (az eredeti neve: Yvan Salmon) népszerű újságíró volt a La Marseillaise nevű újságnál, bomlottak utána a nők, a korszak híres aranyifjai közé tartozott. Aztán egy januári estén 1870-ben, amikor még csak 22 éves volt beszólt Pierre Bonaparte-nak, aki a nagy Napóleonnak volt az unokaöccse, apukája meg éppen III. Napóleon néven rendkívül népszerűtlen császár volt. A legenda szerint Victor Noir a több napos legénybúcsúját tartotta, mivel három nap múlva házasodott volna. Más mítosz szerint felszarvazta a herceget, tulajdonképpen mindegy, Noir életvitelébe mindkettő bőven belefért, Pierre Bonaparte párbajra hívta a szépfiút. A párbajban a pisztolyt választották, és a Napóleon ivadék egy lövéssel leterítette az újságírót. Január 12-én kísérték Noirt az utolsó útjára, temetése szabályos tüntetéssé változott, 100 ezer ember csatlakozott a temetési menethez Neuilly-ban, és tiltakozott III. Napóleon uralma ellen. 1870 szeptemberében megbukott a császár, kikiáltották a köztársaságot, és még abban az évben Párizsban, a Pére Lachaise-ben újratemették Victor Noirt. A történet azonban itt még nem ért véget, hiszen Jules Dalou életnagyságú bronzszobrot készített, ami a síron fekszik valahogy olyan állapotban, ahogy a végzetes lövés után elterült a földön, kabátja, zakója kigombolva. A szobor rendkívül élethű, és hát hogy is mondjam, erőteljes férfiasságát is ábrázolta a művész, úgyhogy a slicc tájékán határozott és meglehetősen hosszantartó dudorodást figyelhetünk meg. Nem csodálom, hogy száz éve él a legenda, vagyis az a nő, aki megsimogatja a szobor hímtagját, sőt beleül ebbe a dudorba és lovagol rajta, termékeny lesz, szerelmi álmai beteljesülnek. Az érintett rész mindig tükörfényes, egészen úgy, mint a Budai Várban Hadik András lovasszobrának a heréi, amit a műszaki egyetemisták évente egy alkalommal a Schönherz-kupa idején fényesre szidoloznak. De ha egy nő szájon csókolja Noir szobrát, akkor még abban az évben férjhez megy. 
Holnapi adásunkban a táplálkozással foglalkozunk. Körbejárjuk a táplálkozási problémákat,
az anyagcserével kapcsolatos civilizációs betegségeket. Valóban léteznek ezek, vagy ez
csak divattéma manapság? Milyen az egészséges táplálkozás? Mit mond a tudomány? Mit a tapasztalat?
Mennyi vitaminra van szükségünk?
Foglalkozunk a biotermékekkel, mettől bio a bio, és jó-e az nekünk?
Miért van szinte minden élelmiszeripari termékben cukor? Mi az a sok-sok E betűs izé, meg furcsa nevű valami mindenben?
Hogyan diétázzunk, hogyan fogyókúrázzunk?
Kedves olvasóink! Szeretnénk műsort készíteni a magyar turizmusról. Tudjátok: Miért jó ide jönni, miért nem, miért jönnek a külföldiek, miért nem, beleszól(jon) ebbe az állam, vagy sem, ilyesmik. Viszont semmi kontaktunk sincs (bárhogyan is törtük a kis buksiainkat) valakihez, aki ért ehhez. Magyarán egy turisztikai szakembert keresünk. Pontosabban valakit, aki ismer egyet, aki okos, felkészült, ráadásul van annyira jó fej, mint az eddigi vendégeink, és eljönne hozzánk vendégnek. Ismersz ilyet? Ne habozz, szólj! Mi megkeressük, elhívjuk, te pedig meghallgatod és örülsz :) Rajta!